A mai nap történelmi jelentőségű. Persze nem arra kell gondolni, hogy világbéke jött volna létre vagy földönkívüliek szálltak volna meg minket. A mai naptól fogva Orbán Viktor lett Magyarország leghosszabb ideig hatalmon lévő miniszterelnöke. 2 féleképpen állnak ehhez az emberek: az egyik szerint még ennyit kellene vezetnie az országot, a másik pedig már rég eltüntette volna a székéből. Nem szeretnék egyik oldalhoz sem pártolni, inkább a saját érzéseimet mondanám el ezzel kapcsolatban, ha már ezt választottam az első írásom témájának.

2002. júniusi születésűként pont lecsúsztam az első Orbán-kormányról. Sajnos sok korombeli társammal ellentétben a 2010, sőt akár mondhatnám a 2012, előtti időkről nincsenek emlékeim, mármint közéleti szinten, így lemaradtam a Gyurcsány-kormányzásról, Őszödről és a kormányváltásról is. Mikor elkezdtem érdeklődni a politika iránt, még az MSZP elnöke Mesterházy volt, a Jobbik pedig szélsőséges nézeteket vallott.

Az én (politikához kapcsolódó) emlékeim csak ahhoz az időkhöz köthetőek, amikor Orbán Viktor volt hatalmon. És ezzel nem csak én vagyok így! Aki 2000 után született kevés vagy egyáltalán nincs emléke Orbán előttről. Én őket (beleértve magamat is) szoktam nevezni az Orbán-generációnak. Hogy mi jellemző ránk, az majd egy külön bejegyzés lesz. Most inkább arról írnék, hogyan is lehetséges az, hogy egy olyan ember/politikus, mint a miniszterelnökünk, ilyen sokáig hatalmi pozíciót birtokolhasson. 

Nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy szakértői minősítésben tündöklök és úgy írok ezekről a dolgokról, mintha szuperül ki lennék ebből oktatva. Inkább a saját szememmel, hogy látom ezt a témát.

Véleményem szerint nem arról van szó, hogy azért tud hatalmon maradni, mert az idősek nagyrésze befolyásolható (azok!), hanem mert nem alakult ki a társadalom jó részében (főleg a 30-40 évesek felett) egy demokráciára való igény. Ennek persze történelmi okai voltak, hiszen 1990 előtti 40 éven át olyan államberendezkedés volt, ami messze sem volt nevezhető demokratikusnak. Az emberek ebbe születtek és ebben is nőttek fel, az ember gondolkodásmódja pedig nem, vagy nagyon nehezen változik felnőttkorában. Aki 1980 körül született már egy enyhülő diktatúrát látott. Érezte a nyugati, változó szeleket és már sokan akarták, hogy ezek a szelek felkapják az egész rendszert és kihajítsák az országból.

Viszont az akkori társadalom nagyobb része nem volt felkészülve a hirtelen, 1-1,5 év alatt, végbemenő változásokra. Míg a nyugati országokban évtizedek alatt történtek a változások, addig Magyarországon felkészületlenül érte a társadalom bizonyos rétegeit. Ezt akár onnan is láthatjuk, hogy sokan visszavágynak a Kádár-korszakba. 

Ennek a következmény az, hogy mikor Orbán Viktor leépíti a demokráciát és a demokratikus intézményeket (nem diktatúrát vezet be!), akkor ezt sokan nem veszik észre, hiszen azt sem tudják, hogy milyen lenne egy igazi demokrácia.

Az, hogy végül megéltük azt a napot, amikor Orbán Viktor lett a leghosszabb ideig regnáló miniszterelnök az vezetett, hogy a társadalom többsége nem emelte fel a hangját, kezét arra, amikor a hazai demokrácia rossz irányban elkezdett változni. A következő generációk azonban látják és érzik a csorbulást és sokan kérnek ezért szót. Én is ilyen vagyok!