Az összefogott ellenzék

Tegnap (december 20.), számomra váratlanul, jött a hír, hogy összejött végre az ellenzéki összefogás. Persze ez nem teljesen igaz, hiszen a lassan csilliárdnyi ellenzéki pártból “csak” 6 jött össze (DK-MSZP-Jobbik-LMP-Momentum-Párbeszéd). A pártok kiadtak egy dokumentumot is, amiben rögzítik az általuk elérni kívánt lépéseket.

Természetesen a Korszakváltás Garanciái című dokumentum nem mindig tartalmaz konkrét intézkedéseket, sőt, de ez még amúgy is korai lenne, hiszen elsőnek is az előválasztásokat kellene valahogy leszervezni.

A pártok rögzítettek legitimációs és személyi garanciákat, amik, bevallom eléggé semmitmondóak. Például vállalják, hogy: “A közös listát állító pártok határozottan elutasítják olyan képviselőjelöltek támogatását, akik emberi méltóságot sértő kijelentéseik (...) miatt nem méltók a korszakváltást akaró választópolgárok bizalmára”. Ez már csak azért is vicces, hiszen nem kell emlékeztetni senkit a borsodi időközi választás ellenzéki jelöltjére és annak “feddhetetlenségére”. 

A tartalmi garanciák között azonban van néhány, számomra, bíztató vállalás is. 

A kedvencem az, hogy a köztársasági elnököt a nép válassza. Amióta követem a politikát, azóta az egyik legnagyobb fájdalmam, hogy a köztársasági elnök lényegében (ahogy a dokumentum is nevezi) egy báb, a mindenkori parlamenti többség kezében. Számomra alapvetőnek kellett volna lennie a rendszerváltásnál, hogy közvetlen köztársasági elnökválasztás legyen. Ám, mivel hogy nem lett, erről le is mondtam, most azonban vállalják. Hogy sikerül-e az kiderül.

A közös lista vállalja azt is, hogy nyilvánosságra hozzák az ügynökaktákat. Erről eléggé megoszlanak a vélemények. Van, aki egy régi rendszer egyik utolsó építőköveként tekint rájuk, van, aki pedig egy felesleges életrombolóként, ami emberek életét teszi majd tönkre, akkor ha kiderül, hogy ügynök volt. Az már csak hab a tortán, hogy vajon hány MSZP-sről fognak kiderülni ilyesfajta titok.

Számomra a fent említett kettő, az ami leginkább meglepett. Persze a többi is érdekes, ám kevés konkrétumot fogalmaz meg. Sok még a kérdés nem csak a hogyanról (pl. hogyan akar új alkotmányt létrehozni, amit népszavazással erősít meg, vagy, hogyan akarja vissza állítani a közmédiát a köz médiájává), hanem a mitről is. Vannak olyan pontok, amik eléggé tágan fogalmaznak, például a klímavédelemmel vagy az új “összetartó, igazságos és biztonságos” társadalommal kapcsolatban.

Hangsúlyozom azonban azt a véleményemet, hogy ez csak a kezdet. Azért, hogy a választóik lássák, csinálnak is valamit, összedobtak egy garanciagyűjteményt, ám ezek nem konkrét vállalások és nem is kell annak lennie. Arra, hogy egy teljes programot összeállítsanak, még van valamennyi idejük.


A kezdet azonban nem rossz. Az, hogy tavaly (végre) felismerték, ahhoz, hogy a Fideszt legyőzzék összefogásra van szükség, már tettek előre egy lépést. Ezt a kiáltványt nevezhetjük másodiknak, azonban még sok van hátra. Orbán azonban nem fog tétlenül ülni és várni, mit csinál az ellenzék. Az elkövetkezendő durván 1,5 évben a kormány arra fog törekedni, hogy hiteltelenítse az összefogást. Ám ha dolgoznak rajta, akkor ez a dokumentum jó pajzs is lehet a Fidesszel szemben.